A Ferencváros ukrán válogatott szélsője, Ivan Petrjak tavaly nyáron érkezett a zöld-fehérekhez, és azóta kirobbanthatatlan a kezdőből. A 24 éves játékos 17 tétmeccsen játszott, öt gólt szerzett, és négy gólpasszt jegyzett az őszi szezon során. Petrjak úgy gondolja, kiváló alapozáson van túl.
– Jobb állapotban vagyok, mint a szabadságom utáni első edzésen (nevet). Jól ment a felkészülés, még akkor is, ha az időjárás közbeszólt és változtatni kellett a terveinken. Az eső egy pillanatra sem akart állni, de ez sem akadályozott meg minket abban, hogy teljes erőbedobással dolgozzunk. Megkaptuk a maximális terhelést – kezdte Petrjak a zbirna.com-nak, majd kitért az edzőtáborozás tapasztalataira.
– Az ukránokkal csak a reptéren találkoztam, láttam a Sahtar-játékosokat, akik épp az első edzőtáborból indultak vissza. Csak néhány percet beszélgettünk, mert utána már fel kellett szállnunk a gépre.
Sok a hasonlóság a Fradi és az ukrán csapatok felkészülésében. A különbség az, hogy a magyar bajnokság februárban folytatódik. Számomra ez a fajta felkészülés az első volt a pályafutásom során, de úgy gondolom, hogy nem fog kárba veszni a befektetett munka.
Hogy készen állunk-e, az majd a tétmeccseken fog kiderülni. Nagyon szeretnénk megnyerni a bajnokságot és a kupát is.
Petrjak nem ment el szó nélkül a honfitársa, Igor Haratin érkezése mellett.
– Eddig is jól éreztem magam a Ferencvárosban (nevet). Haratint is befogadták, mivel egy barátságos csapatunk van, így ezzel nem voltak gondjaink. A kialakult egészséges versenyhelyzet senkit sem állított meg.
Itt nem kellett az újoncoknak énekelni (nevet), az első edzésen bemutatják a játékost a csapatnak, akik tapssal fogadják. Természetesen, ha Igornak bármilyen kérdése van, akkor igyekszem segíteni neki. Tudom milyen ez, nekem sem volt könnyű.
Amikor egymás között beszélünk, akkor az anyanyelvünket használom vele, és Rebrovval is, de az edzéseken és a mérkőzéseken angol a közös nyelv, hogy mindenki megértse.
Végül a saját, kéthetes pihenőjét is értékelte.
– A Ferencváros az első külföldi klubom, fél éve nem jártam otthon, és azóta nem is láttam a hozzátartozóimat, a barátaimat. Nem utaztam meleg helyre telelni, hanem hazalátogattam, hogy találkozhassak a családommal, barátokkal. Azt mondhatom, hogy pozitív érzelmekkel töltődtem fel.