Verseny a bajnoki címért az NB I-ben
– Nekünk kifejezetten jó lenne, ha lenne még egy-két erősebb csapat a Fehérváron kívül, ami a bajnokságot is erősebbé tenné – nyilatkozta Orosz Pál a mandiner.hu-n.– Nem akarok ezzel senkit megbántani, de az elmúlt két év dominanciája egyértelmű. Mi szereztük a legtöbb győzelmet (23), mi kaptunk ki a legkevesebb alkalommal (3), mi lőttük a legtöbb gólt (58), és mi kaptuk a legkevesebbet (24). A Mezőkövesd elleni meccsel már 54-nél tart a hazai veretlenségi sorozatunk, az előző idényben megszerzett 76 pont rekordállítás volt. De különösen büszke vagyok az idén megkapott fair play díjra, ami a legkevesebb kapott sárga és piros lapot jelenti.
Nyilván nem tudunk és nem is akarunk azzal foglalkozni, hogy a többi csapat miként szedi össze magát, de a Ferencváros és a magyar labdarúgás érdeke egy erős NB I.
Egybeesik a Ferencváros és a magyar foci érdeke?
– Kétmillió szimpatizánsunk van egy tízmilliós országon belül, és akkor nem is szóltam a határon túli magyarokról. Bár ha kinézünk az ablakon, látjuk a bajnoki címek zászlóit a stadionban, ez a támogatottság nem csak az eredmények miatt van.
Szerintem ha valaki predesztinálva van arra, hogy a nemzet csapata legyen, az a Ferencváros!
Idén egyedül az Üllői úton volt tízezer felett az átlagnézőszám
– Őszintén szólva nem vagyok elégedett ezzel a tízezres átlaggal. Nem akarom magunkat másokhoz hasonlítani, mert mindenki más helyzetben van, és a globális trendek sem kedveznek olyan kis országok helyi focijának, mint mi vagyunk. De a Fradival mégiscsak szimpatizál az a kétmillió ember, amelyből nyolcszázezer ráadásul első preferenciás, tehát nemcsak a saját faluja, városa után szurkol nekünk, hanem közvetlenül.
Ennyi emberből miért nem jön ki minden meccsre húszezer?
Úgy, hogy a csapat most tényleg remekül szerepel, nemzetközi porondra is kijutott, ráadásul rengeteg programmal várjuk a szurkolókat. Bemutatókkal, meccs előtti tippjátékkal, büfével. Emellett kitelepüléseket is rendezünk, a bajnoki cím ünneplésekor zajló Fradi-fiesztáról nem is szólva.
A családbarát hozzáállás és a B-közép hangulata
– Nem erről van szó, a meccsnapi élmény és a szurkolókkal való kapcsolattartás nem zárja ki a futballromantikát. Ami az ultrákat illeti, igen nehéz időszakon vagyunk túl, és sajnos ezen a téren is rendet kellett tennünk. Vérzett a szívünk, de nem tehettünk mást.
Úgy jártam be az UEFA fegyelmi bizottságába, hogy azt kérdezték tőlem: már megint maga? Szerencsére a srácok is belátták, van egy közösen járható út.
És lám, milyen hangulat van azóta! Amikor a CSZKA Moszkva itt játszott, a meccs utáni sajtótájékoztatón az edzőjük azt nyilatkozta: jó pár játékosnak szoknia kellett a hangulatot. Le a kalappal a B-közép előtt! A Ferencvárosban pont ez a különleges, hogy egyesítő ereje van, hogy nemzeti ügy. Sőt amikor a trianoni határokon túlra megyünk, látjuk, ott is nemzeti ügy: Erdélyben a magyar és a székely zászló mellett sok helyen a zöld-fehér is ki van tűzve a házra. Ez nagy lehetőség, de felelősség is egyben.
A sok negatív hozzáállásról
– Az emberek sajnos ilyenek, erről is van egy jó sztorim. Amikor még Doll-lal a Partizani ellen kiestünk, mindenki azt várta, hogy fejek fognak hullani, és térdig állunk majd a vérben. Én kirúgom Thomast, Gábor kirúg engem, és aztán le is mond. Összehívtunk egy sajtótájékoztatót, ahova annyian jöttek el, amennyien az egész évben összesen sem. A sajtóterem tömve, ahogy besétáltunk, villogtak a vakuk, majd leültünk, és mindenki elnémult. Jót nevettünk magunkban, hisz tudtuk, nem fogunk csak azért kirúgni embereket, mert azt várják tőlünk. Leültünk, Gábor csak annyit mondott: várjuk a kérdéseket…
