Az NB I-ben Dombi Tibor játszotta a legtöbb meccset a Loki színeiben, és a Ferencváros ellen is sokszor lépett pályára. Most az edzői stáb tagjaként utazik a szombati Ferencváros-DVSC bajnokira, míg korábban futballistaként igyekezett bizonyítani.

– Más idők, más állapotok voltak – kezdte Dombi Tibor a dvsc.hu-nak. – Az 1990-es években szinte féltek a csapatok, amikor az Üllői úton kellett pályára lépniük. Sokan nyilván nem merik bevallani, de az igazság az, hogy sokszor mi is így voltunk vele, pláne a speciális körülmények miatt. Emlékszem egy olyan hózáporos meccsre például – amit egyébként Lisztes Krisztián góljával nyert a Fradi -, amelyen gyakorlatilag a hazaiak technikai vezetője húzta be a lest… – mondta Dombi Tibor, aki több találkozót is felidézett.

– Persze idővel ez szépen lassan megváltozott, a későbbi időkben azért már inkább ki-ki meccseket játszottunk idegenben is a Ferencvárossal.

Fájó emlék, amikor 2004-ben, az utolsó fordulóban bajnokok lehettünk volna, de kikaptunk 3-1-re.

– Persze olyan is volt, 2003-ban, amikor a Fradi lehetett volna bajnok egy győzelemmel, ha minket megvernek, de tartalékosan is megvédtük az ikszet, utána emlékezetes botrány tört ki. Emlékszem olyan összecsapásra, amelyen 3-1-re is vezettünk, végül 3-3 lett. Nem nyerni jártunk a Fradihoz, az biztos, de azért többször is volt, hogy megtréfáltuk. Számomra egyébként sok pozitív élmény is felidézhető az Üllői úti régi stadionról, hiszen az olimpiai és felnőtt válogatottal is sok meccset játszottunk azon a pályán, és sikerben sem akadt hiány – mesélte a Loki egykori kiváló szélsője. – Teljes alázatra van szükség, küzdeni, csúszni-mászni kell, ez az alap, minden más csak ezután következik – szögezte le Dombi Tibor.