Felhívott az ügynököm és azt mondta: “Dani, van lehetőségünk arra, hogy Magyarországra, a Puskás Akadémia csapatához igazolj.” Egyből igent mondtam, majd aláírtam a szerződést. Ettől a pillanattól kezdve, egészen a mai napig folyamatosan fejlődök. Nemcsak kapusként, hanem emberileg is – kezdte Branislav Danilovic, aki a felcsútiak játékosaként éppen a Diósgyőr elleni idegenbeli mérkőzésen volt először kerettag az élvonalban, és ez örökké emlékezetes maradt számára. – Idegenben játszottunk még a régi diósgyőri stadionban. Azon a meccsen csere voltam és 2-1-re kikaptunk a DVTK-tól.

Sosem felejtem el. Az egyik csapattársam odahajolt hozzám és azt mondta: “Dani, nekik van a legjobb szurkolótáboruk.” Ehhez pedig kétség sem férhetett.

Ha jól emlékszem három különálló lelátó volt és mindegyik tele piros-fehér sálakkal. A találkozó előtt harsogtak a diósgyőri rigmusok, mindenki énekelt. Elképesztő volt a hangulat.

A 31 éves hálóőr elmondta, sokat köszönhet Disztl Péternek is, aki a felcsútiaknál volt a kapusedzője.

A Puskás Akadémiánál Disztl Péter volt a kapusedzőm, aki rengeteget mesélt nekem a ’86-os Videoton-Partizan mérkőzésről. Mindent megtudtam általa a Videotonról, szinte úgy ismertem a klubot, mint a tenyeremet.

Danilovic az első szezonját követően kölcsönben előbb a bajnoki címvédő Videoton, majd a következő idényben a Debrecen csapatához került.

A bajnokcsapathoz kerültem, amellyel BL-selejtezőit is játszottunk. Amikor az ember a legjobb csapathoz szerződik érez némi nyomást. A társak, az ottani társak és a kapusedzőm, Bíró Imre rengeteget segítettek. Azt mondták, legyek önmagam, hiszen ezért vagyok most itt. Ezután minden sokkal könnyebben ment.

Nem szeretem magam fényezni, nem vagyok az a típus. Nem fogok olyat mondani, hogy én vagyok a legjobb, vagy hogy ki védett tíz tizenegyest a szezon során. Amit viszont ígérhetek, minden másodpercben a száz százalékban törekszek.

Végül a saját és a diósgyőri célokról is szót ejtett.

Ha a csapatban mindenki kiadja magából a maximumot, akkor minden rendben lesz. Ha a csapat összetart, és egy irányba húz, akkor az egyéni fejlődésnek is jót tesz. Be szeretném bizonyítani, hogy érdemes volt leigazolni. A csapat a legutóbbi szezonokban a kiesés ellen küzdött, és nem sok választotta el a másodosztálytól. Azt hiszem, ezúttal jobb eredményekhez lesz szükség, hogy megfelelő helyen álljunk a tabellán. A csapat, a város és a szurkolók megérdemlik, hogy sikeresen szereplünk.