– Remekül kezdtétek a szezont, neked is jól megy a játék. Mi lehet a cél ebben az idényben?

– Ötből négy bajnoki meccset megnyertünk, ami valóban jónak mondható.  Sok új játékost igazoltunk, ezért az előszezonban nem állt még össze a játékunk, de aztán a bajnoki rajtra már rendben voltunk. Ezúttal is a feljutás a célunk, rendkívül motivál, hogy kiharcoljam a csapattal a Ligue I-es tagságot.

– Hétről-hétre jó hírek érkeznek rólad. Jobb formában vagy, mint az előző szezonban voltál?

– Egy éve vagyok kint, szükségem volt egy rövid időre, hogy hozzászokjak mindenhez: a közeghez, az új csapattársakhoz, a játékhoz, a nyelvhez. Most már sokkal nyugodtabban kezdtem el a szezont, teljes mértékben beilleszkedtem, ennek is köszönhető, hogy kiegyensúlyozottabb a teljesítményem.  

– A francia első- és másodosztályban az átlagnál jobb fizikumú játékosok szerepelnek.  Mennyire volt nehéz hozzászoknod egy teljesen más típusú játékhoz?

Két-három meccs után világossá vált számomra, hogy itt nagyon ráfekszenek az atletikusságra, rendkívül erősek a játékosok, gyors a játék, rengeteget kell futni.  Kellett egy kis idő, mire felvettem a ritmust, de a fizikumommal soha nem volt gond, ezért nekem kifejezetten bejön ez a stílus.

– Mi a legnagyobb különbség az NB I és a francia másodosztály között?

– A játék iramában, gyorsaságában, a labda nélküli mozgásban van jelentős különbség. Itt jóval több párharc, küzdelem van a pályán. Érzem is a saját bőrömön, hogy fizikálisan és taktikailag sokat fejlődtem.

– Pár éve még csatár voltál, Garami József találta ki neked ezt az új posztot. Látod előnyét, hogy korábban támadóként futballoztál?

– Józsi bácsi egy Magyar Kupa mérkőzésen rendelt vissza a védelem jobb oldalára, aztán ott ragadtam.

Akkor még nem voltam túl boldog az új posztomtól, de aztán fokozatosan megszoktam. Ő azzal “vigasztalt”, hogy nyugodjak meg, védőként válogatottságig viszem…Rengeteget kellett azonban tanulnom, figyeltem a vérbeli védők munkáját, elemeztem a mozgásukat.

A múltamból adódóan bizonyos helyzetekben tudok a támadók fejével gondolkodni, illetve az előrejátékban azért könnyebb dolgom van, mint egy olyan védőnek, aki soha nem volt csatár.

– A kiegyensúlyozott jó teljesítményednek köszönhetően ma már a válogatottban is alapember vagy.

– Ezt azért nem jelenteném ki. Megtisztelő, hogy a szövetségi kapitány az utóbbi időben rendszeresen számol velem. Minden egyes válogatott mérkőzés egy különleges alkalom számomra, igyekszem megmutatni, hogy itt a helyem. Most is ez a helyzet, de egyelőre még nem Ronaldo és a portugálok járnak a fejemben, hanem a lettek elleni meccs.  Csütörtökön mindenképp nyernünk kell, utána majd koncentrálhatunk a következő feladatra.

– Mennyire követed figyelemmel a hazai történéseket, főleg annak tükrében, hogy az öcséd a teljes NB I-et és az NB II-t tekintve a legfiatalabb kapus?

– Online szoktam nézni NB I-es meccseket, leginkább azonban a volt csapatom, az MTK találkozói érdekelnek. Nagy csalódás volt számomra, hogy kiestek az NB I-ből, de nem is lehet kérdés a visszajutás. Ami az öcsköst illeti, nagyon büszke vagyok rá, hogy 18 évesen rendszeresen véd a Budaörsben.

Tehetséges srác, bízom benne, hogy a lehető legmagasabb szintig jut. Nagy álmunk válna valóra, ha egyszer a válogatottban közösen léphetnénk pályára…

PRIVACSEK ANDRÁS