A Pesti Hírlap készített interjút a Paris Saint-Germain asszisztensedzőjével, Lőw Zsolttal, aki korábban az Újpest saját nevelésű játékosa volt és összesen 97 NB I-es mérkőzésen lépett pályára lila-fehérben, mielőtt elszegődött külföldre. A 40 éves szakembert ezért arról is kérdezték, elképzelhetetlennek tartja-e, hogy egyszer leül majd a negyedik kerületiek kispadjára.
– Az Újpest valóban fontos része az életemnek, de most nincs reális esélye annak, hogy hazatérjek. Az más kérdés, hogy szeretnék segíteni a klubnak, mert ami most otthon, a negyedik kerületben történik, arra nincs más szó, mint a betegeskedés.
Úgy gondolom, Roderick Duchatelet jót akar, csak valahogy ez nem látszik. Sem a döntésein, sem a csapat eredményein. Vissza kellene állítani a régi tradicionális címert,
és talán a szurkolók, az egyébként hihetetlenül lelkes, a csapatért bármire képes szurkolók szimpátiáját is visszanyerhetné. Bár lehet, hogy ez már késő. Az Újpest olyan, mint a Ferencváros, ez nem is kérdés. Egy ilyen múlttal rendelkező klubot nem így kellene működtetni, a csapatnak nem ezervalahányszáz néző előtt kellene futballozni, és legfőképpen nem több mint kétszáz kilométerre a Megyeri úttól úgynevezett hazai pályán – válaszolta Lőw, majd hozzátette, a kapcsolatrendszerével, az elkötelezettségével mindenképpen tudna segíteni az Újpesten. – Ha hívnak, ha keresnek, mindent elkövetek, hogy a lila-fehér szín ugyanolyan erőt képviseljen itthon, mint a zöld-fehér, vagy a piros-kék. Egyébként is az a véleményem, hogy a tradíció talán a legfontosabb a futballban, azt nem lehet sem pénzért, sem parancsszóra adni-venni. Nekem a magyar futball úgy az igazi, ha ott van benne egy erős Fradi, Újpest, Honvéd, Vasas, Videoton, Győr, Pécs, Debrecen… folytassam?
Lőw arra is válaszolt, hogy a magyar válogatott irányítására is nemet mondana-e.
– Ne értse félre, amit mondok, de… eddig még nem hívtak haza dolgozni. Senki nem keresett, és nem mondta, gyere, Zsolt, próbáljuk meg közösen megreformálni a magyar labdarúgást – mondta a szakember, aki tagja az úgynevezett szakmai tanácsnak, ahol Dárdai Pállal, Szabics Imrével, Fehér Csabával és sok más szakember segítségével kidolgoztak egy tervet, egy vadonatúj szakmai programot, amely nemcsak a profi futballt, hanem a klubokban, iskolákban, óvodákban zajló képzést is segíti, megreformálja.
Lőw kitért a PSG-nél végzett munkájára is, amivel kapcsolatban megjegyezte, nem azért ment Párizsba, hogy bójákat pakolásszon, vagy rugófalat cipeljen, esetleg a stopperórát kezelje.
– Thomas Tuchellel mindent megbeszélünk, kikéri a véleményemet, a végső döntés természetesen mindig az övé. Vannak speciális gyakorlatok, például a pontrúgások, amelynek a gyakorlását külön az én irányításom alatt végzik – folytatta, továbbá mondott néhány szót a Borussia Dortmund elleni nyolcaddöntős BL-párharcról, aminek az első mérkőzését a németek nyerték 2-1-re hazai pályán. – Jobb csapat vagyunk a Dortmundnál, ez nem is kérdés. A vereség nem esett jól, ezt kár lenne tagadni, de van itt néhány olyan adat, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Dortmund hat meccsel a háta mögött várt ránk, miközben mi már lenyomtunk idén tizenhat mérkőzést. Azért ez nem mindegy. Arról nem is beszélve, hogy sérülések nehezítették a felkészülésünket, alapembereink hiányoztak, és sajnos a visszavágón sem lesz sokkal jobb a helyzet.
Ennek ellenére azt mondom, a Paris-Saint-Germainnek – amely piaci értékét tekintve, és ezt nemrég olvastam, a második legjelentősebb sportklub a világban, az összes sportágat figyelembe véve –, szóval nekünk illik, sőt szinte kötelező továbblépni.
Otthon sorozatban hozzuk a győzelmeket, a mérlegünk egészen kiváló, a szurkolótáborunk lelkes, hangos, és a csapat mögött áll. Szeretnénk messzire, egészen messzire jutni ebben a kupasorozatban.
