Tényleg az NB III-as Gyöngyös edzője lett?

– Tényleg tárgyaltunk és igen, elvileg meg is egyeztünk. bár még aláírt szerződés nincs. 

Miért éppen Gyöngyös?

– Mert ők hívtak, más nem nagyon. Ismerem a Keleti csoportot egyébként, bár pont a Gyöngyöst nem láttam még idén, de a játékosok közül többet is ismerek, mert volt például, aki Vácon játszott nálam. Megkerestek, és mondhatni villámgyorsan eldőltek a dolgok. Telefonon egyeztettem közben a tarpai főnökkel, hogy azt a munkát is tudom folytatni e mellett, ő pedig rábólintott. Heves megyében ugye eléggé otthon vagyok, erre hivatkoztak egyébként Gyöngyösön is. Az igazság az, hogy ez egy rohadt nehéz figura lesz majd, mert a Keleti csoport a legerősebb, a legszorosabb az NB III-ban, még az utolsó helyezettnek is 18 pontja van. Legalább nyolc csapat küzd a kiesés ellen és a bennmaradásért, 2-3 pontos különbség van közöttük.

Tűzoltónak vitték akkor?

– Gyakorlatilag igen. Nyárig tart elméletileg a megállapodásunk, aztán majd meglátjuk. Mondhatjuk, hogy meleg a pite, jön most két idegenbeli meccs, nem lesz könnyű. 

Az ESMTK ellen már ott ül a hétvégén a kispadon?

– Nem, nincs is engedélyem. Most már ugye regisztrálni kell, ha az ember edző akar lenni…ez olyan, mint hogy ha az embernek nincs pro-licence, akkor edzést tarthat, de nem nyilatkozhat. Vajon melyikhez kell a végzettség…? De amúgy is úgy voltam vele, hogy minek üljek még oda a kispadra? Nem ismerem még annyira a játékosokat. A Füzesgyarmat ellen, a jövő héten lehet a bemutatkozásom.

Korábban szállóigévé vált a “János vagyok, de nem olcsó János” kijelentése. Gyöngyösön meg tudnak fizetni egy volt szövetségi kapitányt?

Ez akkor nem pontosan így hangzott el, de felkapták, rég volt már. A Gyöngyösnek nincs sok “zsetonja”, de nem is pénzkérdés volt, hogy odamenjek. Szerintem normál, mondhatni baráti áron írhatok majd alá.

Nem bírta ki már kispad nélkül?

– Én egy abszolút edzőtípus vagyok, nem vezető, nem szoktam elfáradni vagy meghátrálni, pedig volt egy-két meleg szitu az életemben. Én erre születtem szerintem és bírom a gyűrődést, élvezem is. Nem hagytam abba az edzősködést, nem is tudom, miért kell azt abbahagyni. Nézem néha a menő edzőket, például a Bundesligában, akik megőrülnek a kispadon, én nem vagyok ilyen, ha ilyet éreznék, abbahagynám, de ilyen soha nincs. Na jó, nem mindig, néha persze mindenki érzi, hogy “ki a francnak kell ez?”, de ez nagyon rövid ideig tart ez, aztán tök jól vagyok. 

Az egyik haverom is mondta, akivel együtt futballoztunk, hogy becsüli bennem, hogy ennyi idősen, 71 évesen is munkát vállalok. Mondtam neki, hogy én még nem dolgoztam életemben.

Én tényleg úgy vagyok vele, hogy soha nem dolgoztam, nekem ez nem munka. Szerencsésnek érzem magam, mert mindig abból éltem, amit szeretek. Boldog vagyok és jól érzem magam így a bőrömben.

DUDÁS GÁBOR