Hosszú évekig a Real Madrid sokszor kíméletlen szurkolói is dicsőítették sajátnevelésű játékosukat, a hétről hétre pályára lépő fehérmezesek közül – természetesen Cristiano Ronaldo után – ő kapta a leghangosabb éljenzést a csapat bemutatása során. Ám mire a királyiak felébredtek a több mint egyévtizedes „mélyálmukból” és a BL megnyerésével újfent Európa futballtrónján találták magukat, Iker fénye kissé megkopott. Korábban összetűzésbe keveredett Mourinhóval, a közönség egy része elpártolt mellőle, Ancelotti pedig a kispadra száműzte a bajnokikon. Miközben továbbra is képes volt a bravúrokra (például a Dortmund elleni BL-negyeddöntő visszavágóján nagyrészt rajta múlott az együttes továbbjutása), a hibázás is egyre jobban benne volt a játékában. Utóbbira ráadásul pont a városi rivális elleni BL-döntőn került sor 2014 májusában: az Atlético helyzeténél rosszul jött ki a kapujából, Godin pedig megszerezte a vezetést. Ha Ramos nem egyenlít ki az utolsó pillanatban (ami elvezetett a győzelemhez), Pérez, a madridiak elnöke talán már azon a nyáron megválik Casillastól, végül erre egy évvel később került sor.

34 évesen persze még nem akart visszavonulni, igaz, lejjebb kellett adnia – a Porto ajánlata a legjobbkor érkezett. Egy merőben más közegben találta magát, végre nyugodt légkör vette körül, újra úgy érezhette, megbecsülik. Ez a teljesítményén is meglátszott: kiváló formában védett, s habár a portugál bajnokság köztudottan gyengébb, mint a spanyol, a 2016/17-es idényben csupán 16 gólt kapott 33 mérkőzésen, ami sokkal jobb mutatót eredményez, mint amikor madridi játékosként elnyerte a Zamora-díjat (a 2007/2008-as bajnoki szezonban 32-szer találtak be neki 36 találkozón).

A gondtalan időszak kis híján tragédiába torkollott, Casillas idén májusban rosszul lett az egyik edzésén, az orvosok heveny infarktust diagnosztizáltak nála. Szerencsére túlélte és pár nap elteltével elhagyhatta a kórházat.

A legtöbben úgy gondolták, Casillas pályafutásának vége és hamarosan bejelenti a visszavonulását. Még egykori válogatottbéli csapattársa, Víctor Valdés is erre kérte őt egy nyílt levelében.

Ám Iker semmit nem jelentett be, csupán klubja közölte, hogy a soron következő idényben nem lép pályára. Aztán novemberben már egy viseletes stoplisról posztolt a közösségi oldalán, állítólag 20-25 percet edzett.

Aki ismeri Casillast, ezen egyáltalán nem lepődik meg.

Gonzalo Cabeza, az Iker Casillas – Szent kezek című könyvében (amely most ősszel jelent meg magyar nyelven) feltárja, hogy a spanyol kapus a válogatottságáról is képtelen volt lemondani. Egykori mentora, Vicente del Bosque a 2016-os Európa-bajnokság előtt David de Geát választotta, a következő szövetségi kapitány, Julen Lopetegui azonnal kipaterolta őt a nemzeti tizenegyből, majd Luis Enrique sem kért a szolgálataiból, hiába is ajánlotta fel Casillas neki egy telefonbeszélgetésükkor. „Iker valójában sosem hagyta el a csapatot.” – írja Cabeza a kötetben.

Hasonló a helyzet a klubcsapatánál: azt sem hagyta el, csupán szünetelteti a pályafutását, várva a felépülésére, amikor akár újra beállhat a kapuba. Az orvosok véleménye megoszlik, egyesek úgy vélik, azonnal abba kellene hagynia a profi sportot, mások azt mondják, még nyugodtan folytathatja.

Alighanem Casillas az utóbbiakkal ért egyet.

Közeledik a negyedik ikszhez, családos ember, két kisgyermek apja, ráadásul felesége, Sara Carbonero szintén túlesett egy súlyos betegségen a közelmúltban.

Nehéz döntés. A szívére vagy eszére hallgasson? Talán most mindkettő ugyanazt súgja neki…