Nagy Dominik a téli átigazolási időszak alatt igazolt a Ferencvárosból a lengyel Legia Varsó együtteséhez, amellyel nyáron már bajnoki címet is ünnepelhetett. A magyar középpályást feldobja a lengyel hangulat, amelyben szerinte sokkal jobban lehet teljesíteni.
– Felejthetetlen volt! – mondta Nagy a bama.hu-nak a bajnoki ünneplésről. – Nyitott buszon mentünk be a városba, ahol ötvenezer ember várt minket, és egyenként skandálta a nevünket. Ezért érdemes futballozni, ez tényleg mindenért kárpótolja az embert. Csodálatos szurkolótáborunk van, olyan lökést ad ez nekünk, hogy otthon nagyon nehéz minket megverni, nem mellesleg idegenbe is elkísérnek minket. Nagyon fontos ez, higgye el, teljesen más így futballozni, mint három-négyezer ember előtt.
Nagy Dominiknek felvetették, hogy akkor érthető módon nem vágyik haza.
– Pedig nagyon komoly ajánlatom volt otthonról. De eszembe sem jut visszajönni, a pénz nem adná meg azt a megbecsülést, szeretetet, amit megkapok a Legiánál – reagált Nagy, aki egy év múlva már valamelyik topbajnokságba igazolna. – Nagyon jól érzem magam, semmire sem lehet panaszom. De ha a következő szezonban is így mennek a dolgok, s lesz még a lábaimban mintegy harmincöt lengyel bajnoki, valamint Bajnokok Ligája-meccsek, akkor a jövő nyáron szeretnék továbblépni. Nem titok, a klub is azért vett meg, hogy üzletet, pénzt csináljanak belőlem, nem pedig azért, hogy évekig a Legia játékosa legyek. Az öt topbajnokság egyikébe szeretnék igazolni. Mondjuk, jó lenne az olasz, a spanyol vagy a német élvonalban szereplő középcsapathoz kerülni. Tisztában vagyok vele, hogy egy sztáregyüttesbe nem férnék be, de egy olyan csapatba, ahol vannak vagy megfordultak magyarok, én is el tudok jutni.
Nagy Dominik is részese volt az Andorra ellen elszenvedett csúfos kudarcnak. A játékos a mai napig nem érti, mi történt azon a mérkőzésen.
– Nehéz mit mondani erről. A mai napig nem értjük, nem tudjuk, mi történt. A góljuk előtti támadást úgy vitték végig hárman a mi hat játékosunkkal szemben, hogy abszolút látszott, nem ügyetlenek ők, nem véletlenül játszanak néhányan a spanyol harmadosztályban. De erre nem lehet fogni a vereséget, miként arra sem, hogy tényleg borzasztó volt a pálya, nem lehetett rajta folyamatosan, gyorsan futballozni, előbb mindig le kellett kezelni a labdát, csak utána lehetett megjátszani. Mindezek ellenére egész egyszerűen nem lett volna szabad kikapnunk! S való igaz, ahogy a többieknek, nekem sem ment jól. Ugyanúgy belehibáztam, ahogy a csapattársaim. Sajnos én sem azt nyújtottam, amit tudok.